Már több, mint egy éve kerékpároztam trekkinggel: gyakori vendég voltam a Szeged-Ópusztaszer kerékpárúton, megkerültem a Balatont, sőt, még az Alpok-Adria egy szakaszát is megtettem, és megérett a gondolat bennem, hogy mehetnék gyorsabban is. Elkértem Cs. barátom országútiját, egy Decahtlonos Tribant, amivel állandóan kilométereket vert ránk a Szeged-Gyula-Szarvas túrán… és hát jó volt. Az az erőfeszítés, ami a trekkingen kedélyes, körültekintgetős sétabiciklizéshez kellett, itt elég volt a száguldáshoz. Országúti kell!
De milyen országúti?
Innen még több hónap telt el olvasással, tervezgetéssel, válogatással. Országúti tényleg? Vagy gravel? Milyen országúti? Endurance országúti? Új vagy használt?
Végül országúti mellett döntöttem: addig (és azóta is főként) aszfaltozott kerékpárúton bringázom. Ha nem, akkor (egyelőre) ott a trekking. Kényelmes, kezdőknek is jó ún. endurance geometriás országútit választottam: ezen nem dőlsz annyira előre, 40 felett, gyakorlat nélkül, elsőre ideális.
Ami az új vagy használt dilemmát illeti, a rokonszenves óbudai kerékpárbolt blogja jól összefoglalja, hogyan néz ki a használtpiac egy márkaképviselet szempontjából. Én sem mertem elsőre használtat venni: nem tudtam, mit kell nézni, nem tudtam, mivel csaphatnak be. Végül tehát minden kérdést eltöltöttem: új, belépőszintű, endurance országútit vettem. (Aztán pár hónap múlva megpróbáltuk a másik utat is, amikor vettünk a barátnőmnek egy használt, karbon aero bringát is… arról is lesz még szó.)
Ez az új országúti nem más, mint a Trek Domane AL2, méghozzá az akkor még forgalmazott felnifékes verzió. Több, mint egy éve használom, kb. 2000 kilométert tettem meg vele.
A Trek Domane AL2 rim
Ez tehát egy belépőszintű országúti, ráadásul 2024-ben vettem 2023-as, kifutó modellt; az ára 300 ezer forint alatt volt újonnan. Egy nagy márka legolcsóbb modelljéről van szó: a Trek-et 1976-ban alapították, mára az USA legnagyobb gyártójává vált. Már a Lance-korszak is jót tett az eladásainak (mindenki keresett, idézi a Trek-eladások számának növekedését Armstrong a róla szóló egyik dokumentumfilmben), és jelenleg is az UCI WorldTeam Lidl-Trek támogatója. Van forgalmazó Magyarországon, van az első tulajdonost illető élettartamgarancia a vázra… ez megnyugtatja a zöldfülő vásárlót.
Méretezés
Ha döntöttünk a modell mellett, azt is ki kell találnunk, milyen méret való nekünk: legegyszerűbben a magasság és a belső lábhossz alapján kalkulálhatunk. Számomra a Trek kalkulátora az 56-ost ajánlotta, viszont a fórumokon uralkodó álláspont szerint az oldal hajlamos nagyobbat ajánlani, mint ami kellene. Ezért azzal mentem a boltba, hogy 54-est szeretnék. A márkakereskedésben próbáltam 54-est és 56-ost is: az eladó szerint egyértelműen 56-os a méretem, tehát azt vettem.
Bántam is egy ideig: intenzív (reumatológus felkereséshez vezető) felkari fájdalmak emlékeztettek minden út után arra, hogy valami nem stimmel. Túl nagy a váz! gondoltam, és már utána is olvastam, mi a teendő ilyen esetben, beszereztem a rövidebb stucnit a gyári helyébe… Aztán előbb elmentem inkább bikefittingre, ahol a volt magyar bajnok kerékpárosnő pár centivel feljebb állította a nyerget… Nos azóta tökéletes az 56-os.
A tanulság? A méretet illetően is beszélj valakivel, aki ért hozzá. A kerékpár geometriájának ismeretében kérdezz meg más szakértőket is (ne csak az eladót), milyen méretet ajánlanak… És ezt vétel előtt tedd. (Aztán persze elengedhetetlen a tényleges bike fitting: ez lehet nagyon profi számítógépes illesztés is, de kezdő mamilnak szerintem bőven elég, ha egy tapasztalt kerékpáros megnézi, hogy ülsz a bringán, és segít az alapvető beállításokban. Figyelem: ehhez már olyan pedál kell majd, ami rögzíti a lábat!)
Milyen ez a Domane?
Először is: igaz, hogy belépőszintű, de ez azért már egy igazi országúti. A felsőcső itt sem vízszintes, mint a régi, igazán szép acélvázas versenykerékpárokon, hanem döntött (erről érdemes meghallgatni Merényi Dániel vázépítő gondolatait az Élet meg minden podcastban, 45.00-től : a lényeg, hogy a vízszintes felsőcső elhagyása talán inkább a gyártóknak kedvező), de azért jól néz ki, főleg ebben a fekete-arany színkombinációban. Innentől üdvözölni fog a többi outis a BuBán (bár tény, hogy az országútizásban van sznobfaktor, tehát ha közelről megnézik, kaphatsz pár elnéző tekintetet). Lássuk a részleteket!
Alumínium vázas
Az AL2 név arra utal, hogy a Domane típuson belül alumínium vázas modellről van szó (a 2-es pedig arra, hogy a legszerényebbről, AL1-es ugyanis nem létezik…) A kerékpárvázak anyaga (az acéltól a titánig) külön posztot ér majd, de a mai országúti tömeggyártóknál főszabály szerint két opciónk van: alumínium és karbonszálas. A karbon drágább, és bizony (tapasztalatból mondom) kényelmesebb, elnyeli az út rezgéseit; az alu merev, kényelmetlenebb, de olcsóbb. Ne feledjük, addigi életemben egyszer országútiztam, ugrás volt ez az ismeretlenbe; a kezdeti fájdalmak miatt jó pár hétig komolyan gondolkodtam, ez az én utam-e valójában. Egyszerűen nem érte meg karbont venni elsőre. Belépőszint, alumínium.
Felnifékes
Újabb gazdag, kimeríthetetlen téma… Elég a felnifék? Vagy manapság csak tárcsafékkel érdemes országúti kerékpárt venni? És tényleg a hidraulikus tárcsafék az igazi, a mechanikussal csak a baj van?
Ezt a kérdést az ipar lassan eldönti a vásárlók helyett: kevés új országúti kapható már felnifékkel. (Bár időről időre felmerül az UCI által rendezett versenyeken érvényesülő súlykorlát eltörlése: és akkor visszatérhetnek ezek a könnyebb fékek…) A 2023-as AL2-nél azonban még választható volt a felnifék – és én örülök, hogy ezt választottam.
Hogy miért? Egyrészt a másik út a mechanikus tárcsa lett volna, amitől a magam részéről óvakodom (ha tárcsafék, akkor legyen igazi hidraulikus – de az belépő szintű bringán nem volt ekkor), másrészt azért, mert ez egyszerű, jól bevált technika. A XX. század első felétől ilyen fékeket használtak a kerékpárversenyeken is, ezzel nyerték évtizedekig a Tour de France-ot: kezdő mamilnak nem kell ennél több. Meg fogsz tudni állni. Az Alföldön mindig. A Pilisben, esőben talán néha nehezebben (erről lásd a végén, az upgrade-k ismertetésénél).
Ez a féktípus szerelhető is: minimális erőfeszítéssel cserélhetsz fékbetétet, be tudod állítani a féket; kezdőnek ideális.
Mostanában viszont rájöttem a felnifék egy hátrányára is, ahogy kezdem “kinőni” ezt a bringát. A Domane AL2 tárcsafékes változatát egyszerűen tudnám gravellé alakítani: tudnék jóval szélesebb, akár 35-ös, egyes források szerint 38-as gumit is feltenni. A felnifék miatt azonban ebbe a verzióba hivatalosan 28-as való, egyesek 32-esig jutottak… Terepre tehát nem alakítható át a bringa.
Külső bowdenvezetéses
Bizony, a Trek vázán kívül futnak a fék- és váltóbowdenek. Ez manapság egyáltalán nem menő, a jobb országútikon minden rejtve fut, a vázban. De az első országúti ne legyen menő, legyen inkább olyan, mint 100 évig voltak az országúti bringák, és, mint a fékkel kapcsolatban már írtam, legyen szerelhető. Ezen könnyen cserélsz bowdent. Ezen megtanulhatod, mi az a bowdenház, amit a bringabolt szerelője komoly képpel emleget, mint cserélendőt. Azt is símán kicserélheted otthon.
2×8 sebességes
Ezen a bringán a Shimano akkori legolcsóbb országúti váltórendszere, a Claris szerénykedik: a hajtómű első két lánckereke mellett a hátsó soron nyolc sebességgel számolhatunk. Ennél legalább öt szinten kínált jobb váltókat akkor a cég: és igen, manapság, a 2×12-es váltók korában ez kevésnek tűnik. De hidd el, kezdetben elég lesz ez a 8 sebesség hátul – és egyébként a Claris jó váltó. Ráadásul ha kísérletezni szeretnél, olcsón megúszod: egy más maximális fogszámú lánckeréksor (ami ahhoz kell, hogy könnyebben feltekerj egy emelkedőn), vagy egy manapság divatos rövidebb hajtókar sokkal olcsóbb, mintha 105-ös, Ultegra vagy Dura-Ace szett lenne a gépeden. Olcsóbb a 8 sebességes lánc is, mint a 12-es; ráadásul, ahogy arról már írtam, szélesebb is: több a hely a fogaskeréksoron, a váltóbeállításnak nem kell annyira precíznek lennie, ha az állandóan keresztbeváltó kezdő alatt netán újra és újra szükséges.
A Claris és a 16 sebesség hátrányát azért mostanában már kezdem érezni: ha eljutsz odáig, hogy követed és alakítani akarod a pedálfordulatot, kiderül, hogy sokszor könnyebben tudnál az ideális tartományban maradni, ha volna még pár sebesség. Tegyük fel, hogy valamivel 80 felett akarjuk tartani a pedálfordulatot:: már 90, de a váltás után 73 lesz, pont nincs ott az a fokozat, ami kellene. És a váltórendszert drága cserélni, nem éri meg; egyszerűbb új bringát venni.
Alkatrészcserék, upgrade-k
Amikor elhozod a boltból az országútit, azon legjobb esetben taposópedál lesz. Írok majd külön a pedálokról; a lényeges tudnivaló annyi, hogy ajánlott mihamarabb olyan pedált venni, ami rögzíti a lábadat, SPD vagy SPD-SL rendszerűt. Ez már csak azért sem árt, mert a bikefittinget csak így vállalják, így tudják rád szabni a kerékpár beállításait. Én ezeket a Shimano SPD-pedálokat használom jelenleg.
Írtam fent, hogy könnyen szerelhető a fék. Szerencsére, mert amikor elkezdtem gyakrabban bringázni a Pilisben, kiderült, hogy a gyári Promax fékek elég gyengén muzsikálnak hegyi körülmények között. Ezért cseréltem a féktesteket is. Shimano 105-öt rendeltem, ezt elöl símán ki tudtam cserélni, hátul viszont a jelenleg kapható Shimano 105 fékkarjai nem érik el a felnit a Domane klasszikus geometriája miatt. De egy kisvárdai bringaboltban volt még raktáron egy BR-R451-es hosszú országúti fék, ez tökéletes. Elöl és hátul is Swissstop betéteket (Flash Pro BXP) szereltem be. Azóta hegyen is jó a felnifék.
Érdemes cserélni a gyári Bontrager R1-es külsőket is (a gyári specifikáció szerint ezek 28-asok, de az én bringámon valamiért 25-ösök voltak). Continental GP 5000-eseket tettem fel, 28-asokat: sokkal kényelmesebb lett a bicaj, és a következő túrán a csökkent gördülési ellenállás (vagy annak tudata) miatt jóval gyorsabban másztam meg a biatorbágyi emelkedőt.
És ott van még számos kisebb tartozék: hátsó lámpa mindig kell, az első is jól jöhet, korán sötétedik már így ősszel… Kulacstartók: egyelőre nem kell karbon, jó a műanyag; ősztől tavaszig az egyikben szerszámtartó kulacs. Össze is állt a kezdő mamil-bringa.
A jövő
Nem rossz ez a Trek, de ha összehasonlítom a később vásárolt bringánkkal, a Scott-tal.. Jobb a karbon. Jobb a 12 sebesség. Ráadásul közben megfogalmazódott bennem: gondtalanul kellene száguldozni a rosszabb minőségű erdei utakon is. Gravel (is) kell. Köztudott, hogy a mamil-törvény szerint a kerékpárok ideális száma n+1, ahol n a jelenleg használtak száma. Tehát nem fogom eladni a Trek-et: valószínűleg az Alföldre költözik majd, és ez lesz a Szeged-Ópusztaszer kerékpárúton használt elsődleges bringám.
Vélemény, hozzászólás?