A Pilis: első rész (Pilisszentlélek-Miklós-forrás)
Megvan az első országúti, ideje használatba venni. Ha szerencsések vagyunk (például Szegeden élünk), egyszerűen elővesszük, és már mehetünk is, mint az alföldi klasszikus útvonal esetén. Persze elvileg Budapesten is megtehetjük ugyanezt, és itt is eljuthatunk valahogy a városhatárig… De én a magam részéről, bár tisztelem azokat a sporttársakat, akik a Szépjuhászné úton tekernek türelmetlen, centizgető, esetleg dudáló autósok között, inkább kihagyom ezt az élményt. Tehát kocsival megyünk ki Budapestről. (Az egy külön poszt tárgya lesz, hogy hogyan szállítsuk a kerékpárt az autóban.)
De hová menjünk ki?
Az igazi országútis csekély forgalmú országútra megy, de a kockázatkerülő kezdő mamil óvatosabb: találjunk olyan kerékpáros útvonalat, amelynek nagy része mentes az autóforgalomtól (esetleg kifejezetten kerékpárút). Budapest környékén szerencsére változatos, jó lehetőségeink vannak erre.
Én legelőször a Budapest-Balaton kerékpárút (becenevén BuBa) egyik szakaszára szoktam oda (erről is írok majd), de mára talán a legtöbbet a Pilisbe járok. (Valójában a mai kirándulás helyszíne már a Visegrádi-hegység; de jogászi vénával megáldva mondjuk azt: a Pilisbe és a Visegrádi-hegységbe járok; a továbbiakban: “Pilisbe”).
Kéktúrázás közben figyeltünk fel az erdei úton pár bringásra, és amikor utánanéztem, kiderült, hogy a Pilisi Parkerdő erdészeti útjain szabad a kerékpározás. A környezet elbűvölő, az utak elég jó minőségűek, és számos túrát állíthatunk össze úgy, hogy közutat nem is kell érintenünk. Ezek közül mutatom be az egyik kedvencemet, ami nem más, mint a
Pilisszentlélek – Miklós forrás (kb. 30 km)
Szentléleken a pálos-emlékműnél vesszük ki a bringát az autóból. Innen kis bemelegítés, 1km felfelé, közben bal oldalon maga a pálos kolostor romja, és csodás kilátás a völgyre, a környező hegyekre. Ezután érjük el a Hoffmann-utat, amin a Hoffmann-vadászház mellett (2. pont) ereszkedünk, hamar megtéve kb. 8 kilométert a pilismaróti elágazásig. A táj gyönyörű: az út mellett sodró patak, szép kis rét (a Fűrész-tisztás)… Szerencsére lefelé van lehetőségünk nézelődni.
Az elágazásnál (a fenti térképen a 3. pont) forduljunk jobbra! Innen jön az edzés: 7 km felfelé a Rám-hegyi úton, a Miklós-forrás pihenőig (a fenti térképen ez az “End” pont). Panoráma a Rám-hegyre, érdekes sziklaformációk — de ezeket majd ráérünk megnézni visszafelé, lejtőn suhanás közben. A pihenő közelében a forrásból vizet vehetünk. Most járunk kb. 15 kilométernél.
Visszafordulva gurulás le a Rám-hegyi úton (csak óvatosan!), aztán az utolsó emelkedő a Hoffmann-úton. Ha nem túl száraz az idő, a tisztást követő hajtűkanyar után az erdőben megbúvó Cser-kuti forrásnál visszafelé is ihatunk friss forrásvizet (a fenti térképen a 3. pont).
A túra hangulatát talán érzékeltetik a következő, különböző évszakokban készített fotók:
…és végül: az útvonal térképe és szintprofilja a Straváról. Erre számíthatunk:
Változatok és figyelmeztetés
A túrát kezdhetjük Budapesthez közelebb (illetve a domborzatot tekintve magasabban) is: ekkor nem megyünk el Szentlélekig, hanem a Két-bükkfa-nyereg után a hajtűkanyarban hagyjuk az autót (lásd lent a baloldali térképet; parkoljunk szabályosan, több, mint 30 m-re az erdészeti sorompótól). E verzió hátránya, hogy ereszkedéssel kezdünk, nincs bemelegítés, illetve pár kilométerrel hosszabb lesz az emelkedő is a végén. A túra összesen 30 helyett kb. 35 kilométeres.
Ha nem fordulunk a Miklós-forrásnál, hamar eljutunk a Király-kúti útig, ahol aztán további lehetőségeink vannak. De erről majd legközelebb.
Amire érdemes figyelni: a Pilisben bringázásnál kevés jobb dolog van, a hosszú lejtők száguldásra csábítanak. De: a kanyarok sokszor szűkek, beláthatatlanok, és az utakon erdészeti forgalom folyik. Gyors ereszkedéskor a szélzajban nem feltétlenül halljuk meg a kanyarban szembejövő, az utat teljes szélességében elfoglaló teherautó hangját. Lefelé óvatosan! (A sebességkorlátozás a Parkerdő területén 30km/h.)
Jó bringázást!
