Ami Kerouac alakjainak a 66-os út, a Mother Road, az a magyar mamilnak az ópusztaszeri kerékpárút. Két évvel ezelőtt, tavasszal indultam el rajta először, akkor pár kilométerre hagytam csak el a szegedi városhatárt. Aztán következő alkalommal 25 kilométeres túrát terveztem, de Sándofalva után olyan közel volt Ópusztaszer, hogy megkockáztattam, elmegyek odáig… Azelőtt csak kocsival jártam arra: Ópusztaszerig? biciklivel? Valószerűtlen távolságnak tűnt ez akkor… Délután Szegedre visszatérve büszkén és fáradtan dőltem le pihenni.
Azóta rengetegszer jártam az ópusztaszeri kerékpárúton, és mindenkinek ajánlom. Biztonságos, és — bár én logisztikai okokból többnyire trekkinggel járok erre — országútival is járható. Ráadásul — bár talákozunk helyi kerékpárosokkal, országútis sporttársakkal és (mivel az útvonal az Eurovelo 11 része) hosszútávú túrázókkal is –, a BuBával ellentétben soha nem zsúfolt. Lássuk részletesen!
Szeged – Sándorfalva
Szegeden kiindulópontunk legyen példaképp a Szent István tér: ide a város bármely részéből könnyen eljutunk kerékpárúton. A térről a Csongrádi súgárút vezet ki a városból: a nagykörútiig és onnan a Rózsa utcáig az út szélén vezető kerékpársávban tekerünk, majd a Rózsa utcánál a lámpa után jobb oldalon jutunk a sugárút mentén vezető szervízútra. Alternatíva, hogy átkelünk a zebrán, és a sugárút bal oldalán folytatjuk utunkat a panelok tövében: ez az irány országútival szerencsésebb, mert itt kikerülhetők a sárga fekvőrendőrök (a bal oldalon nem). Így jutunk el a harmadik körútig (de már tervezik a szervízutak kiváltását igazi bringautakkal ezen a szakaszon).
A Csongrádi sugárút-Makkosházi/Rókusi körút csomópont után térjünk át a sugárút jobb oldalára: itt már elkönített kerékpárút vezet, el az Aldi mellett, és a fák árnyékában hamar eljutunk az első emelkedőig: át kell kelnünk a Szegedet körülölelő árvízvédelmi töltésen. Elhaladunk a gokart-pálya mellett, elhagyjuk a városhatárt jelző táblát és az út második jelentős emelkedője, a vasúti töltés előtt kezdődik az igazi bringasztráda.
A vasúti átkelőnél néha várni kell: itt keresztezzük a Szeged-Hódmezővásárhely vasútvonalat, sűrű tram-train forgalommal. A bringautat nemsokára átterelik a 4519-es mellékút bal oldalára (átkeléskor tapasztalataim szerint jólesően gyakran engednek át itt az egyébként elsőbbséggel rendekező a sofőrök): aztán jön a harmadik (és utolsó) emelkedő az M43-as felett átívelő autópályahíd; balra, 2025 októberében, kilátással a BYD épülő üzemére.





A híd után visszatérünk az út jobb oldalára, innentől (egy kis Sándorfalva utáni szakaszt leszámítva) itt haladunk. Keresztezzük a Komposztáló utat: jobbra látható (sokszor érezhető is) a szegedi hulladéklerakó. Magasfeszültségű távvezetékek alatt tekerünk át, pattogó, fura zajban (koronakisülés?); napelemfarmok jobbra és balra, majd az eddig északnak vezető út észak-északkeletnek fordul. Rövidesen a szegedhez legközelebbi pihenőhely következik. Ezen a szakaszon az út bal oldalán elterülő Fehér-tó és a jobb oldalon sejthető halastavak között biciklizünk. Sajnos az útról egyik tó sem látszik (a Csizmazia-kilátó pedig, ami mellett eltekerünk, nem megközelíthető), de errefelé annak is feltűnik a különleges madarak jelenléte aki nem foglalkozott ornitológiával. A Kontra pihenőnél (működő pumpa, csokiautomata, szelfipont és saját Facebook-oldal) utunk északkeletre fordul: hosszabban egészen az autóút közelében (szerencsére attól korláttal elválasztva) kerékpározunk, majd újra fasor mögött haladunk, de a túloldalon így is látható Nepomuki Szent János szobra, mielőtt megérkezünk Sándorfalvára.



Edit 2026. 03. 20.: Nagyon szerettem Szalma Tibor bádogos régi, saját ereszcsatornával ellátott tábláját, az út egyik ikonikus látványosságát. 2026 kora tavaszán jópofa, de azért kevésbé eredeti utód jelent meg a sándorfalvi bevezető szakaszon:

Sándorfalván, ha kedvünk van, meglátogathatjuk a 100 éves cukrászdát: ha így tennénk, a Rákóczi utcán kell befordulunk balra (a betonkerítés előtt, ahol a kerékpárút egyébként jobbra fordul, északnak). A Rákócziból lesz a Mátyás utca, erről jobbra kell fordulnunk az Ady Endre utcán.
Ópusztaszer felé a letérés helyett kövessük a kerékpárutat északra. A Sövényházi út a település keleti szélén vezet át minket. A sándorfalvi szakasz közepe felé elkanyarodhatunk még balra (a Szatymaz irányát jelző tábla irányában) az Alkotmány körútra, ha ennénk valamit a Megálló Étteremben: jóminőségű kerékpárút vezet az autóbusz-állomás mögött található, menüt is kínáló étteremig. Egyébként folytassuk az utat észak felé.



Sándorfalva – Ópusztaszer
Mielőtt kiérnénk Sándorfalváról, a tepelüléstábla előtt az autóút túloldalán kék közkútból vehetünk vizet. A településhatár után erdős szakasz következik (ez talán az út egyetlen pontja, ahol 2025-ben a fák gyökerei már erződnek az aszfalt alatt), majd átkelünk a bal oldalra, ahol nemsokára újabb kerékpáros pihenő várja a fáradt mamilokat. Visszatérve a jobb oldalon jön a zöldségkereskedés, a kútfúró és az ikonikus “Fehérföldes” tábla; tovább bringázunk északra, a túloldalon előbb az Antal Metal telephelye, majd az egész út talán legjellegzetesebb épülete, a Red Bull-ház tűnik fel. Ezután a feszületnél enyhe kanyar, innen É-ÉK felé megyünk.

Keresztezzük a dóc/balástyai elágazást. (Itt Balástya felé letérve országúton érhetjük el az 5-ös főutat, amely mellett Kistelekig (sajnos rossz minőségű) kerékpárút vezet. Kistelek központjában több étterem és kávézó vár, és Kitelek és Ópusztaszer között is van (többnyire szintén nem országúti-kompatibilis) kerékpárút.)
A klasszikus útvonalból már nincs sok hátra: hosszú, belátható egyenesen biciklizünk egy enyhe balkanyarig, amely mögött ott az útvonal utolsó pihenője; majd három és fél kiloméren át megint egy egyenes szakaszon tekerünk (feltűnnek az Alföldi Kéktúra jelzései is); a túloldalon lovak legelésznek a ligetes tájban. Az utolsó párszáz métert a Nemzeti Emlékpark kerítése mellett tesszük meg. A kerékpárút az emlékparba vezető utat követő kereszteződésig tart: mi itt szoktunk fordulni. (Ha folytatnánk, országútival innen haldjunk az országúton, trekkinggel járható a kerékpárút is Ópusztaszer központja felé. Ott találjuk a Kemencés Csárdát — régebben a kedves kiszolgálás mellé borzalmas konyha társult, de barátaim beszámolója szerint az utóbbi időben a konyha is jó.)










Fordulunk; a hátszél elleszéllé válik és viszont; jön a dóci elágazás, a Red Bull-ház; a Fehérföldes tábla már jelzi Sándorfalva közelségét, ahol vizet vehetünk; aztán Sándorfalva után lassan kivehetővé válik a horizonton a szegedi telefontorony: nemsokára megérkezünk a városba. Fölsővárosból indulva kb. 53 kilométeres utat teszünk meg így, szinte végig kerékpárúton, minden évszakban más színek, más illatok, szagok és fények között, az Alföld végtelen ege alatt,
Vélemény, hozzászólás?